Ahogy már többször megemlékeztünk róla: pontosan húsz évvel ezelõtt szerezte meg elsõ magyar bajnoki címét a kaposvári férfi röplabdacsapat. Az együttes kispadján az a Laszczik Iván ült, aki öt évvel korábban az élvonalba vezette a klubot, és napjainkban is tagja az egyesület vezetésének. Az alábbiakban az 1992-es diadalmenetre pillantunk vissza, amikor is Demeter Görgy volt a Somogy SC csapatkapitánya…


„Az 1991/92-es szezonban Kaposvári Somogy SC néven folytatta szereplését a társaság, és a rajt elõtt a dobogót, a rájátszás startjánál pedig már a magyar bajnoki cím megnyerését fogalmazta meg a nyolctagú vezetés. (Az új egyesület alakuló közgyûlésén a Kaposvári Somogy Sportklub elnökének Tárnai Zoltánt választották meg, az elnökségben pedig rajta kívül Sipos Attila, Kisiván István, Laszczik Iván, Gelle József, dr. Illés Attila, Tóth Dezsõ, valamint a csapat mindenkori edzõje kapott helyet. Az egyesület költségvetése 11,7 millió forint volt, amelynek a 90 százaléka a megalakuláskor rendelkezésre állt.)

Az új évadra a merészebbek két aranyérmet terveztek, hiszen a Magyar Kupa elhódítása sem tûnt lehetetlennek. A kispadra újra Laszczik Iván ült le, a játékosok – Kántor Sándor, Demeter György, Pásztor Attila, Mészáros Péter, Radó Gyula, Vörös Károly, Czotter Csaba, Stefuik Csaba, Richardas Luksys és Nicolae Burus – pedig keményen készültek a pontvadászat utolsó szakaszára. A Törökországból hazatért Demeter és a sokszoros román válogatott Burus személyében két tapasztalt röplabdázó erõsítette tovább a somogyiak sorait. Az elõkészületi tornák és az õszi szezon eredményei már okot adhattak a derûlátásra, és a tavaszi idény közepétõl tulajdonképpen már a rájátszásra összpontosított a társaság.

Gyorsaság és pontosság jellemezte a csapatot, és a számos támadási variációt is megfelelõen megvalósították a játékosok. A tíz játékos megtalálta a helyét az együttesben, és a feladó kivételével valamennyi posztra három ember közül választhatott Laszczik edzõ. A támadójáték csaknem kétharmada Kántor Sándorra épült, aki jól bírta a rá nehezedõ nyomást.

Az elsõ igazán nagy-nagy falat a Nyíregyháza elleni bajnoki elõdöntõ volt. A Somogy SC az ötödik mérkõzésen, a 21. játszma végén csikarta ki a döntõbe jutást. A két együttes máig emlékezetes csatát vívott egymással: a Somogy SC Kaposváron alaposan megszenvedett a diadalért, a Nyírségben viszont kétszer is sima hazai gyõzelem született. Abdrahmanov szorgalmasan bombázta a kaposiak sorait, és bizony sok gondot okozott Demeteréknek. Ráadásul bátran próbálkoztak a felugrásos nyitásokkal, ami ugyancsak nehéz perceket okozott fiainknak. Érdekesség, hogy az elõdöntõ 21 játszmájából tizenkettõt a nyíregyháziak nyertek meg, mégsem kerültek fináléba. Persze, a röplabdasportban ilyesmi is megeshet… A Somogy SC dolgát megnehezítette Luksys makacs könyöksérülése, Kántor bokasérülése, Demeter több kisebb-nagyobb problémája és Burus családi gyásza. A Somogy SC azonban mindezt elviselte, és története során másodszor bejutott a döntõbe.

A helyzet azonban változott az egy évvel korábbihoz képest. Ezúttal a kaposváriak kezdhették otthon a három gyõzelemig tartó párharcot, és az Újpest helyett a Szeged várt rájuk. No, meg a csodálatos szurkolótábor, amely elõtt egyszerûen nem volt szabad veszíteni. Nem is lehetett…

A finálé a már megszokott koreográfia szerint zajlott: mindkét fél hozta a hazai meccseit, így az ötödik összecsapásra maradt a döntés. A kaposvári városi sportcsarnokban annyi ember zsúfolódott össze, amennyit talán azóta sem láthattunk. A mérkõzés elõtt két órával már szinte nem is volt szabad hely, így a karzaton is, illetve a küzdõtér mellett is egymást érték az emberek. A gombostû-hasonlat tálcán kínálta magát, annyian voltunk.

Ráadásul húsvét vasárnapját írtunk, így méltán szerettünk volna locsolni a találkozó után – de ezúttal már pezsgõvel. A csaknem kétezer nézõ fantasztikus hangulatot teremtett már a bemelegítés idején. Laszczik edzõ a felugrásos nyitásokban és a közönségben bízott, a szegedi Nyári mester pedig csak mosolygott. Az egy évvel korábbi kilencedik hely után õ már az ezüstéremmel is teljes mértékben elégedett lehetett volna.

A meccsen aztán villámrajtot vett a Somogy SC. Luksys blokkja jelentette az elsõ pontot, az alföldiek csak 6-0 után tudtak elõször szóhoz jutni. 8-1-nél már kockáztatniuk kellett, de szinte semmi nem sikerült nekik. 17 perc alatt 15-2 arányban nyert a kaposvári gárda. Állva tombolt a közönség, és várta a folytatást.

Egy bajnoki döntõ azonban már akkor is keményebb dió volt egy átlagos mérkõzésnél. A térfélcsere után hiába vezetett már 7-1-re a Somogy SC, fordított a Papiron SC, és az elsõ ütõ szerepkörébe került Rácz László vezérletével a szettet is nyerték 12-re.

A házigazdák azonban nem törtek össze, és a kis megingás után újra magabiztos játékkal rukkoltak elõ. Mészáros Péter, Demeter, Kántor, Luksys és Burus szinte egymást múlta felül, a publikum pedig a gyõzelem felé hajszolta a fiúkat. Félelmetes és egyben felemelõ érzés volt. 12-1-rõl ugyan még felzárkózott a Szeged, a vége azonban 15-7 lett, és már csak egy szett hiányzott az álom beteljesüléséhez.

Hol volt még a vége… Csaknem huszonöt perc kellett a végjifejlethez, a határtalan örömhöz. 18 óra 39 perckor alakult 14-9-re az eredmény, aztán Pethõ ütését Demeter Gyuri egyedül hatástalanította, és a labda a vendég térfélre vágódott.

15-9, 3-1, MAGYAR BAJNOK A KAPOSVÁRI SOMOGY SC.

Ami utána történt, azt már nagyon sokan megpróbálták leírni. Még többen elmesélték, de csak az tudja igazán átérezni, aki ott lehetett. Pezsgõ, petárda, örömkönnyek, bajnokavatás… Sinka László, a Magyar Röplabda-szövetség fõtitkára adta át a najnoki trófeát Demeter György csapatkapitánynak, majd mindenki megkapta az aranymedált. Erdõs Tibi, a sportcsarnok munkatársa is készült, így a Himnusz is felcsendülhetett. A meghatott közönség együtt énekelt a meghatott gyõztesekkel. Az ünneplés hajnalig tartott.

Kaposváron 1992-ben bajnokcsapat született.



1992. április 19.

Bajnoki döntõ, 5. mérkõzés

Kaposvári Somogy SC – Szegedi Papiron SC 3-1 (2, -12, 7, 9)

Kaposvár, 1800 nézõ. V.: Herpai, Ferenczy.

Kaposvár: MÉSZÁROS (2+2), DEMETER (10+6), Pásztor (1+2), KÁNTOR (26+5), LUKSYS (9+9), BURUS (6+6). Csere: Radó (4+3), Czotter (0+1). Edzõ: Laszczik Iván.

Szeged: LAPSIN (1+2), VÁMOS (9+3), Hulmann (16+6), Petheõ (3+2), RÁCZ (11+3), Csíkos (12+3). Csere: Voronkov (6+1), Polgár (-). Edzõ: Nyári Sándor.

(A játékosok neve után zárójelben a kiharcolt nyitásjogok száma és a szerzett pontok száma szerepel.)



Az eredmény alakulása. I. játszma: 6-0, 6-1, 8-2, 15-2 – 17 perc. II. játszma: 4-0, 4-1, 7-1, 7-8, 8-10, 9-12, 10-14, 12-14, 12-15 – 27 perc. III. játszma: 0-1, 12-1, 12-3, 14-3, 14-7, 15-7 – 22 perc. IV. játszma: 2-0, 7-1, 9-2, 11-4, 12-7, 13-9, 15-9 – 25 perc.”



(Részelt Orosz Ferenc: Ötödször a csúcson címû könyvébõl, 1999)


Hozzászólások